A takaréktűzhely története Európában

A takaréktűzhely története Európában

Először Geronymo Cradano említi egyik művében a vaslemezes tűzhelyet, mely találmányt az újkor egyik legnagyobb vívmányának tartottak. Lássuk, hogyan jelent meg és terjedt el Európában a takaréktűzhely!

A német nyelvterületeken Konrad Zwicket tartják eme találmány atyjának, hiszen a XVI. században ő építette meg az első falazott tűzhelyet. Ezen tűzhelyek főzőlapja alatt égett a tűz egy vaslapon, tüzelőajtaja fából volt, de vassal borították be, és rostélya alatt még egy hamuláda is helyett kapott. A tűzhelyhez tartozott továbbá egy sütő és egy vízmelegítő szerkezet is, és már ebben az időben is karikákat helyeztek a főzőlapokba. Ugyan megépítették az első takaréktűzhelyt, de elterjedésére még várni kellett. 

Elmondható, hogy a XVIII századra Európa-szerte folytak fejlesztések a fatakarékosabb fűtés megoldására. Ebben az időben tervezték meg III. Gusztáv király kérésére az első függőleges füstelvezetőt, mely cserépkályhához tartozott. Ez a találmány egyébként még napjainkban is jelen van és svéd rendszerű kályhának hívják, ugyanis III Gusztáv svéd király volt. Ugyanekkor Németországban is tovább folytak a fejlesztések, hiszen azon a területen is szerettek volna kevesebb fával fűteni. Számos szakkönyv jelent meg, melyben részletes rajzok és leírások voltak a különböző rendszerű és felépítésű kályhákkal kapcsolatban. A kísérletek közös kulcsszava a takarékosság volt, ezért is kezdik sparherdnek (magyarul: takaréktűzhelynek) nevezni ezen szerkezeteket. 

A takaréktűzhelyek közös vonása, hogy a főzőedények benyúlnak a tűztérbe, ezáltal palástjuk nagy része közvetlenül érintkezett a tűzzel. Ezen problémára a megoldást a katlanos rendszer jelentette. A kályhák padkáiba fazekakat süllyesztettek. Ebből adódóan kigondolták, hogy a tűzhelyekbe is készíthetnek ilyen mélyedéseket, melyekbe passzolnak az edények. A folyamatos használat miatt azonban nem mindig volt megoldható a pontos illeszkedés, ezért kifejlesztették a vastartókat, melyekbe könnyedén bele tudták helyezni edényeiket. Ennek hátránya az volt, hogy viszonylag kevés edény volt megfelelő a méretének. A fűtést fával oldották meg, mely egy rostélyon égett, és a hamuláda sem maradhatott el. 

Angol nyelvterületen Benjamin Thompson készített először 1790 körül takaréktűzhelyt. Thompson a következő elvből indult ki: a jó égéshez megfelelő levegőellátásra van szükség. Ezért került a tűz a rostélyra, a levegő beáramlását pedig egy ajtóval szabályozta. 

A takaréktűzhelyek európai történelméből nem hagyhatjuk ki  J.P. Bérard hasáb alakú, takaréktűzhelyét. A bádogból készült szerkezet csupán 70 cm magas volt, főzőlapján két serpenyő kapott helyet a fazekak számára. A tűztér mellett, mely középen helyezkedett el, mindkét oldalon volt egy-egy zárt fülke az edények melegen tartására. Bérard találmánya kőszénnel is működött. 

Megosztás
Váltás teljes nézetre!