Már az ókorban is ismerték a légfűtéses rendszereket

Az ókori rómaiak igen komoly fürdőkultúrával rendelkeztek, és egy igazi római fürdő elengedhetetlen részei voltak meleg vizes medencék.

Ahol a helyi körülményeknek köszönhetően ez megoldható volt termálvíz felhasználásával, ott szerencsésebb helyzetben voltak. De hogyan oldották meg a forró víz kérdését azon provinciákban, melyek nem bővelkedtek termálforrásokban?

Az ilyen helyeken úgynevezett hypocaustum rendszereket alkalmaztak, mely görög eredetű szó meleg levegő áramoltatást jelent. Persze csak nagyon szabad fordításban.

Az ilyen hypocaustum-okat természetesen nem csak a víz melegítésére, hanem az épületek fűtésére is előszeretettel használták. Az ilyen rendszereknek 3 fő része volt. Az első az úgynevezett praefurnium, mely egy az épületen kívül elhelyezett fűtőkamra volt. Ez a kamra azért került az épületen kívülre, mert a mai értelemben vett kémények csak a 13. században jelentek meg, és így a füst ugye nem a lakótér levegőjébe távozott a kamra száján át, hanem a szabadba.

A rendszer másik fontos része az úgynevezett suspensura volt, mely a mai padlófűtés őse. Ez gyakorlatilag egy dupla padlózat volt, ahol a két réteg között egy nagyjából 25 cm-es "rés" húzódott, melyben a meleg levegő áramolhatott. A felső padlózatot téglából épített kis oszlopok (pilae) tartották az alsó padlózat felett. A rendszernek volt egy harmadik része is, melyet tubulacio-nak neveztek. Ezek gyakorlatilag a falba épített kis szellőztető nyílások voltak, melyeknek az volt a feladata, hogy légáramlást biztosítva mozgásban tartsák a rendszerben lévő meleg levegőt, és az ne rekedhessen meg a helyiség padlózatának egyik része alatt. Ezzel elkerülhető volt, hogy a helyiség egyik végében nagyon meleg, míg a másikban pedig hideg legyen.

Mivel egy ilyen rendszer kiépítése és persze üzemben tartása nem volt olcsó mulatság, ezért csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak, hogy hypocaustummal lássák el otthonukat. Ráadásul általában csak a fontosabb helyiségek kaptak ilyen fűtőrendszert, sőt néha az is előfordult, hogy a suspensura-t csak a szoba egyik vége alatt építették ki, vagyis csak ott volt "padlófűtés".

Mivel ilyen hatékonynak bizonyultak, ezért a rómaiak előszeretettel használták ezen rendszereket a fürdőik fűtésére is. Egy igazi római fürdőben ugyanis nem csak a medencében lévő víz gőzölgött, hanem maga a padló is. Voltak olyan római fürdők, ahol a vendégeknek egy speciális papucsot kellet viselniük, nehogy megégjen a talpuk, annyira forró volt a padlózat. Persze ilyen rendszerek nagyobb igényebvételnek voltak kitéve és az sem volt ritka, hogy a praefurnium, vagyis a fűtőkamra, akkora volt mint egy kisebb ház, és több méteres lángok melegítették benne a levegőt, illetve a vizet.