A gazdaságos és hatékony fűtés titka

Ha valóban hatékonyan és gazdaságosan szeretnénk fűteni kandallónkkal, akkor elengedhetetlen, hogy megfelelő minőségű tüzelőanyag mellett tegyük le voksunkat. Az ilyen tüzelőanyag egyik legfontosabb paramétere pedig annak víztartalma.





 

A tűzifa annak kivágásakor még nagyjából 50% víztartalommal bír. Ez a víztartalom a természetes száradásnak köszönhetően, ha a tűzifa megfelelően van tárolva, akár 15-20%-ra is csökkenhet. Ezért lehet egyébként előnyösebb, ha tűzifa vásárlásakor a térfogathoz és nem a súlyhoz igazodunk, azt ugyanis kevésbé képes a nedvességtartalom befolyásolni.


A tűzifa víztartalma pedig több szempontból is fontos kérdés. Mint azt a fizikaórákon megtanulhattuk a folyadékoknak van egy olyan tulajdonsága, hogy párolgásuk közben hőt vonnak el környezetüktől. Minél magasabb tehát a tűzifa nedvességtartalma annál több hő fog a keletkező vízgőzzel együtt távozni a kéményen keresztül. Ezt a hőt pedig már értelemszerűen nem tudjuk otthonunk fűtésére felhasználni. A másik ok, hogy ebből a gőzből kondenzvíz csapódhat le a kémény belsejében, mely igen savas kémhatású, vagyis szép apránként roncsolja a kémény állagát. Minél több a nedvesség, annál több a gőz és annál több a kicsapódó kondenzvíz is. A magas nedvességtartalmú tűzifa tehát a kandalló hatásfokát és a kémény állapotát is negatívan befolyásolhatja.


Egyébként a fák anyagának nagyjából 80%-át az úgynevezett fagázok alkotják csak szilárd formában. Ezen anyagok elégése adja a fa fűtőértékének körülbelül a 70%-át. Hogy ezen fagázokat megfelelően tudjuk hasznosítani elengedhetetlen a kellően nagy tűztér, valamint a tűz táplálását szolgáló oxigén. Az ilyen direkt módon bejuttatott oxigén sok esetben már egy előmelegítő rendszeren is keresztülmegy, hogy a tűztérbe már megfelelő hőfokkal kerüljön be. Ennek köszönhetően a tűztérben az égés még hatékonyabb lehet és még több hőt lehetünk képesek kinyerni a fagázokból.


A kandalló begyújtsa után egyébként először a nedvesség kezd elpárologni a tűzifából, mely annak felhevülése közben, vagyis 100 C fokig történő felmelegedése közben megy végbe. Miután a tűzifa hőmérséklete elérte a 100 C fokot megindul magának a bomlásnak a folyamata, vagyis a fában található molekulák kötései elkezdenek szétszakadni. 200-220 C fok felett a fának az égése már folyamatossá válik. Ekkor kezd el felszabadulni a hőenergia nagy része, melynek hatására a lehasadó hidrogéntartalmú összetevők fagázként elégnek. Ezek után már csak az izzó faszén marad vissza (500-800 C fok). Az égés ezen szakaszában szabadul fel a tűzifában található energia maradék része.

Megosztás
Váltás teljes nézetre!